Hegeltől legutóbb épp akkor búcsúztunk el, amikor szörnyű lázálmok közepette feküdt, köszönhetően Frau Margarethe különösen kegyetlenre sikerült látogatásának. A szerencsétlen filozófus hajnalig vergődött öntudatlanul, miközben az átélt sokk hatására bomlott elméjében egy kis ablak tárult ki, amely a távoli jövőbe engedett bepillantást. Ismeretlen tárgyakat, különös embereket, és egy furcsa, ezüstös, alsó végén lángnyelvet kilövellő hajót látott lecsukott szemhéja mögött.
Hegel hajnaltájt tért magához, gyertyát gyújtott, és átizzadtan, félrecsúszott hálósipkában odaült az íróasztalához. Sebtében lejegyezte látomásait, amelyek olyan különösek voltak, hogy saját maga számára is újszerű módon, színdarab formájában tudta csak megragadni a lázálma történéseit. Lúdtolla sebesen szántotta a papírt. Nem gondolkozott, csak írt, ahogy frissiben emlékezett - a jövőre.
A holdraszállás valós története
(írta: G. W. F. Hegel, 1828)
Szereplők:
Neil Armstrong
Edwin Aldrin
Michael Collins
Irányítóközpontos
Játszódik 1969-ben, a világűrben
Első felvonás
Armstrong: Központ? Az Apollo-11 holdközeli ellipszispályára állt!
Aldrin: (Collinsnak, súgva) Figyeled? Azt mondja, „központ”!… Mintha pizzát rendelne egy szállodai szobából… (vihogás)… ez nem komplett…
Collins: (vihog)
Irányítóközpontos: Ismételje meg, Apollo-11! Légköri zavarok vannak!
Armstrong: (hangosabban) Az Apollo-11 megérkezett a Holdhoz!!
Irányítóközpontos: Micsoda?… Ja!? Ezért kár volt felébresztenie. A TV-ben is maguk vannak, mindent pontosan látunk!
Armstrong: (félre) A fene fog nektek jelenteni… (a többiekhez fordulva) Mi az? Mit vihogtok?!
Collins: Izé… Edwin leette magát az űrtubusból!
Aldrin: Igen! Ez az átkozott mustár…
Armstrong: Na, fiúk. Itt az ideje hogy eldöntsünk valamit, amiről már az induláskor is vita volt. Most már nem halogathatjuk tovább.
Collins: Hogy ki alszik középen?
Aldrin: Dehogy, te fafej! Azt, hogy ki mehet a Holdra!
Armstrong: Mint tudjátok, a holdkomp csak kétszemélyes.
Collins: Hát azért beférne három ember is, ha összehúzzák magukat…
Aldrin: …Igen, ha nem lennél ilyen szörnyű kövér.
Collins: (felháborodva) Nem is vagyok kövér! Csak jó húsban vagyok. A mamám is mindig azt mondja!
Aldrin: Michael, jobb ha tőlem tudod: hájas vagy mint a disznó.
Collins: (bedühödve) Micsoda?! Hát vedd tudomásul…
Aldrin: Na, mondjad csak, Pufi!…
Collins: (vörös képpel) Hát ez mégiscsak sok!
Armstrong: (torkát köszörüli) Khm… fiúk, egy percre rám is figyelnétek? Mégiscsak egy történelmi pillanatban vagyunk… Ilyen baromságon képesek vagytok vitatkozni, a Hold felszínétől 12 km-re?!
Collins: Bocs, főnök.
Aldrin: Igazad van, Neil. Mindjárt folytathatjuk, csak leszólok a Földre. (felkapja a mikrofont) Houston! Itt az Apollo-11!
Collins: (félre) Na, ILYEN a szabályszerű bejelentkezés.
Aldrin: (a mikrofonba) Rendkívüli helyzet van, fiúk! Figyeltek?
Irányítóközpontos: (ijedten) Mi a gond, Apollo? (izgatottan hadonászik, hogy az irányítóközpontban mindenki figyeljen)
Aldrin: Be kell jelentenünk valamit!
Irányítóközpontos: (izgatottan) Mit?! Mit?!
Aldrin: Houston, be tudtok kapcsolni minket élő adásba?
Irányítóközpontos: (sietve) Egy pillanat! Máris! (Lenyom néhány gombot a kapcsolótáblán.) Mondhatod, Edwin! Az egész világ titeket hall most!
Aldrin: Igen? Hát akkor közölnöm kell…… hogy Michael Collins olyan kövér, mint a disznó! HE-HE-HE! (eldobja a mikrofont, csak úgy rázkódik a röhögéstől)
Collins: (magából kikelve) Aldrin, olyan szemét vagy! (dulakodás kezdődik)
Armstrong: (ordítva, kidagadó erekkel) HAGYJÁTOK MÁR ABBA!!!
Collins és Aldrin: (ijedten befejezik a dulakodást)
Armstrong: Hol is tartottam? Ja, a holdraszállás. Szóval ma este dől el, hogy hármunk közül melyik kettő utazhat a holdkomppal a Hold felszínére…
Aldrin: (sóhajt) Jaj nekem. Remélem, ÉN mehetek.
Collins: Én is nagyon szeretnék! Mindent megtennék érte!
Armstrong: …A harmadik pedig itt fog keringeni az űrhajóban, 12 km-re örök álmától, tudván hogy azt többé soha nem érheti el! Ah-ah-ah-ah !!! (sátáni kacaj)
(Függöny)
Második felvonás
(másnap, a holdkompban, a Hold felé közelítve)
Armstrong: Örülök, hogy ilyen megfontolt és józan döntést hoztunk a férőhelyek elosztásáról.
Aldrin: (bólogat) Hát igen, végül is nem jöhettünk mindhárman. Nincs elég hely a holdkompban!
Armstrong: Úgy ahogy mondod, Edwin!
Collins: (nincs jelen, rádión szól közbe, az anyaűrhajóból, mondatait recsegések szakítják meg időnként) …Micsoda disznóság, ultin dönteni el ilyen fontos kérdést! Hogy azt a ………. (recsegés) ….annak a két mázlista hülyének!
Aldrin: (Armstrongnak) Michael barátunk nem tűnik elégedettnek a döntéssel kapcsolatban…
Armstrong: Te is úgy hallod? Én is!
Collins: …..(recsegés) ……hát tehetek róla, hogy két makk hetesem is volt?! Most itt rohadhatok ebben a …………….. (recsegés) …….űrhajóban, ezek a szemetek meg mennek a Holdra szórakozni!…
Aldrin: Maradj csöndben, Pufi! Inkább figyelj arra, hogy be ne surranjon valaki az űrhajó ajtaján, amíg mi távol vagyunk. He-he-he!! (oldalba böki Armstrongot)
Armstrong: (röhögve) Jól beszélsz, Edwin!
Irányítóközpontos: (rádión, a Földről) Apollo-11, itt Houston! Hogy állnak a dolgok?
Collins: Á, szar ez az egész!... (recsegés)
Irányítóközpontos: (ingerülten) Nem magát kérdeztem, Michael! Amerika két hősére vagyunk kíváncsiak! Az egész világ rájuk figyel most!
Collins: Hősők, mondhatom, nagyon jó! Csak azért, mert náluk volt több ász?!………(recsegés) ………… És én mi vagyok akkor?!
Aldrin: Egy kövér sertés!
Armstrong: (törkát köszörüli) Khm… ööö… egy nagy lépés az… ööö… emberiségnek - -
Aldrin: Te agyalágyult, ezt majd akkor kell, ha kilépünk a Holdra!
Armstrong: (zavartan) Ja? Tényleg! Kicsit kábult vagyok ma. Reggel bevettem 2 Daedalont, mert nem szoktam bírni az utazást…
Irányítóközpontos: Oké fiúk, most pedig üljetek át a kézi irányítópulthoz. Az automatika 30 másodpercen belül átadja az irányítást. Mostantól finom mozdulatokra van szükség. Ne feledjétek, a holdfelszín már csak 150 m-re van!
Aldrin: Jaj de jó! Erre vártam! A játékteremben a srácok mindig is ’Killer’-nek hívtak!… (elkezdi összevissza nyomogatni a gombokat, meghúz néhány kart) … dzsiúúú!…. dzsiúúú!……. bang-bang!……. dzsiúúú!…. dzsiúúúú!....
(a holdkomp elkezd iszonyú sebességgel össze-vissza keringeni)
Irányítóközpontos: (ijedten) Hé, fiúk?! Mi történt?
Aldrin: (belefeledkezdve) …Nesze!……. nesze!.…… itt is egy Tie-vadász!….. ugrás a hipertérbe!……. dzsiúúú…….. dzsiúúú….. most lelőttelek!........
Irányítóközpontos: Halló?! Apollo-11, elvesztettelek! Jelentkezz! Itt Houston, halló!
Armstrong: (lihegve a mikrofonhoz kúszik a teljesen ferdén álló padlón) Központ, ez megőrült!
Irányítóközpontos: Tessék?!
Collins: (kárörvendően) ..…..(recsegés) …… Mi van fiúk, na nem lett volna jobb 40-100 ultinál passzolni?….
Armstrong: (ordítva) EDWIN, HAGYD ABBA AZONNAL! (megpróbál feltápászkodni)
Irányítóközpontos: Apollo-11, jelentkezz! Apollo-11, jelentkezz!
Aldrin: Hát ez jólesett! Kilőttem az összes X Wing-et! (felkel az irányítópulttól)
Collins: ….Ejnye, csak nem zátonyra futottatok?….. He-he-he!!… (recsegés)
Armstrong: Edwin! Ezt SOHA többé ne csináld! Megértetted?!
Aldrin: De mi a gond, főnök?
Armstrong: Le leszel fokozva, ha visszaértünk a Földre!
Collins: (recsegés) ….HA visszaértek a Földre….
Irányítóközpontos: Mi volt ez, fiúk?! Meteorviharba kerültetek? Nagyon aggódtunk értetek…
Armstrong: (morcosan) Nem, csak Edwinre megint rájött!
Irányítóközpontos: Szedjétek össze magatokat! Megkezdődik a Leszállás! Történelmi pillanat!
Armstrong: (törkát köszörüli) Khm… ööö… egy nagy lépés az… ööö… emberiségnek...
Aldrin: (oldalba böki) Neil! Még NE! (az égre néz szenvedő arccal)
Armstrong: (motyogva) Jó, jó, tudom…
(Függöny)
Harmadik felvonás
(kicsivel később, a már a Holdra leszállt holdkomp lépcsőjén)
Armstrong: (elsőként lép ki a holdkompból) Ööööö…. khm… nagy lépés, emberek… ööö… khm… nagy emberek kis…
Aldrin: (mögötte megjelenik) (súgva) Kis lépés az embernek…
Armstrong: Ööö… kis lépés az embernek… ööö…...
Aldrin: (súgva) …nagy lépés az emberiségnek!…
Armstrong: …Ööö… nagy lépés… (zavarában előrelép, megcsúszik a lépcsőn, és fejjel előre lezuhan)
Aldrin: (félre) Úristen, ezt a marhát…
Armstrong: (arccal a Hold porában) …egy kis lépés… ööö…. egy nagy lépés… ööö… egy félrelépés…
Collins: (továbbra is rádión, az űrhajóból, gúnyosan) Huhu! Látlak a monitoron, Neil! Ez jó volt… (recsegés)
Aldrin: (lemegy a holdkomp lépcsőjén, felsegíti Armstrong-ot) (sziszegve) Ezt jól eltoltad! Nem lett volna elég 1 Daedalon?
Armstrong: (kótyagosan) He?!...
Aldrin: (legyint) Mindegy!
(eltávolodnak a holdkomptól, a Hold porában szökdécselve)
Aldrin: (hirtelen, üvöltve) HI MOM !!! (buta vigyorral integet a kamerába)
Irányítóközpontos: (lekapja a fejéről a fülhallgatót) Te állat! Majdnem megsüketültem!
Armstrong: (maga elé meredve) Hogy is volt?… egy nagy lépés…
Collins: (recsegés)… Hello fiúk! Mi újság odalenn?… Képzeljétek….. (recsegés)… ….megtaláltam a vörösborkészletet…
Aldrin: (megpördül) Micsoda?
Collins: (recsegés)… Most már nem is bánom ezt a kurva Holdat !! (énekel, rekedt hangon) …For he’s a jolly good fellow, for he’s a jolly good fellow… (csuklás) …for he’s… – hukk! – a jolly… (csuklási rohamba fullad)
Armstrong: Edwin! Röpüljünk vissza az anyahajóhoz! Ez a barom NÉLKÜLÜNK akar berúgni!
Aldrin: Ja! (futni kezdenek vissza a holdkomp felé)
Irányítóközpontos: De…
Armstrong: Edwin, te vezethetsz! Nesze a slusszkulcs!
Irányítóközpontos: …fiúk…
(a holdkomp vadul rázkódva felemelkedik)
(Függöny)
